A pénzügyi kötelezettség olyan átruházható hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyet a vállalatok és a kormányok saját maguk finanszírozásának eszközeként bocsátanak forgalomba új befektetők bevonzásával. Általában abban különböznek a kötvénytől, hogy hosszú távú időszakokra összpontosítanak, bár gyakran nevezik közvetlenül (hosszú távú) kötvénynek.
A kötelezettség birtoklása garantálja a törlesztéssel járó összeg meghatározott időn belüli jövőbeni beszedését, az adott időszaktól függő, előzetesen megállapított kamatokkal együtt. Más szóval a kötvényhez nagyon hasonló finanszírozási eszköz.
A kötelezettségeket átruházható értékpapíroknak nevezik, mert szabályozott és versenypiacon belül vannak. Ez azt feltételezi, hogy van forgalomban (vagyis vételen és eladáson) az ilyen típusú pénzügyi termékek.
Mint jeleztük, bár a kötelezettséget általában inkább a magánszektorhoz kötik, az állami finanszírozás modelljeként létezik az országok által kibocsátott kötvényeken keresztüli állami mód is.
Mindkét esetben különösen hasznos finanszírozási eszközről beszélnénk a nagyobb finanszírozás megszerzése és a gazdasági tevékenység fejlesztése szempontjából.
A kötelezettség jellemzői
Számos jellemző határozza meg az ilyen típusú pénzügyi termékeket:
- Agilisabb és gazdaságosabb finanszírozási modellnek számítanak, mint a hagyományos hitelintézeti kölcsön.
- A társaságok esetében – a részvényekkel ellentétben – nem feltételezik a társaság aliquot részének vagy ellenőrzésének egy részének átadását.
- Más típusú jogcímekhez hasonlóan olyan elemekkel rendelkeznek, mint az értéknap, az összeg, a kapcsolódó kamatláb és a lejárati dátum. Mindegyik érvényesített és hivatalosan szabályozott dokumentumban vagy címben van kifejezve.
- A legelterjedtebb kötelezettségvállalási lehetőség a hosszú távú, fix kamatozású biztosíték.
Kötelezettség a jövedelmezőség szempontjából
Gyakran magas keresetszinttel és magas kamatlábbal társulnak, ami nagyon vonzóvá teszi az ilyen típusú termékeket. Szükséges jelezni, hogy ha nagyobb a haszonkulcs, akkor nagyobb a kapcsolódó kockázat.
A befektető szemszögéből ezek az értékpapírok magasabb hozamot hoznak, mint mások, tekintettel a párosításuk magasabb kamatlábaira.
Az, hogy egy befektető birtokol egy vállalatot vagy egy adott ország adósságát, garantálja, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy a kérdéses összeget meghatározott időn belül, éppen a generált kamattal visszafizeti (szelvényként ismert).
Ezeknek a vállalati hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak is van egy teljes visszafizetési határideje, az úgynevezett lejárati dátum.
A kötelezettség és a kötvény közötti különbség
Definíció szerint általában szinonim fogalmakként azonosítják őket. Ez azért történik, mert az angolszász világban a kötvény kifejezést általánosítják.
A közgazdasági gyakorlatban azt tartják, hogy a kötvények között öt évnél rövidebb futamidejű pénzügyi termékek szerepelnek, míg a kötelezettségek hosszabb időszakra irányulnak.