Osztályharc

Az osztályharc a szocializmushoz tartozó fogalom, annak elméleti alapja. Megállapítja, hogy létezése szükséges, ellentétes pártokká helyezve a munkás- vagy munkásosztályt és a kapitalista burzsoáziát.

Osztályharc

Az osztályharc elve egy társadalomban vagy gazdaságban a sarokköve a valóság megértésének vagy tanulmányozásának, amelyet a szocialista, marxista és kommunista elméletek végeznek.

A különböző társadalmi osztályok (proletariátus kontra kapitalista burzsoázia) közötti bizonyos feszültség vagy konfliktus megléte elegendő ok a szocializmus tengelyével rendelkező állam újjászervezéséhez, és minden egyén kiegyenlítéséhez az állammal szemben.

Osztályharc 3

Az osztályharc történeti felfogása

Annak ellenére, hogy ez a felfogás markánsan szocialista és Marx vagy Engels elméleteiben széles körben kidolgozott, ezekben rámutatnak arra, hogy történelmileg az osztályharc már jóval a kapitalista társadalom iparosodás eredményeként történő megjelenése előtt létezett.

Ily módon az olyan jelenségek, mint a rabszolgaság vagy a feudális rezsimek létezése a hozzájuk tartozó vazallusokkal vagy közemberekkel, világos példákként értelmezhetők a különböző társadalmakban fennálló egyenlőtlenségek időbeli alakulására.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy az osztályharccal kapcsolatban eltérő nézetek és felfogások léteznek. Így találkozhatunk az anarchista, konzervatív és marxista látásmóddal. Az anarchista felfogás szerint az osztályharc a Nicholas Machiavelli által megalkotott kifejezés eredetén alapul. A konzervatív látásmódot a maga részéről nem fémjelzi semmilyen történelmi pillanat, hiszen azt az elképzelést alapozza meg, hogy a legszegényebb osztályok igyekeznek meggazdagodni, megváltoztatni társadalmi helyzetüket. Végül a marxista látásmódot egyértelműen Karl Marx munkája jellemzi, aki kialakítja saját elképzelését a témáról.

Az osztályharc céljai

Szocialista elméleti szempontból az osztályharc léte bizonyos célok elérését feltételezi:

  • Társadalmi, politikai és gazdasági haladás csak osztályharccal és a proletariátus diktatúrájának (végső állapotában) megvalósulásával érhető el.
  • Az antagonisztikus elemeket a szélsőségekbe kell helyezni: a proletariátust, amely felkínálja a képességét, hogy a termelési tényezőket egy adott helyen birtokló, az előbbit alkalmazó burzsoá osztály ellen fellépjen.
  • A harc megszüntetésének egyetlen módja egy egyenlőségre törekvő és osztály nélküli társadalom létrehozása. A szocializmus számára a proletariátus forradalom diktatúrájáról beszélünk.
  • Az ehhez szükséges lépés a megfelelő osztálytudat fejlesztése lenne.