Az eurodollár az Egyesült Államokon kívül minden dollárban történő betét. Ez a pénz nem tartozik a Federal Reserve joghatósága alá, amely az adott ország monetáris politikáját irányítja.
Az euródollár nagy pénzösszegeket jelent világszerte, mivel a dollár a fő tartalékvaluta. Más szóval, ez a nemzetközi tranzakciókban leggyakrabban használt csereeszköz.
Emiatt globálisan a külkereskedelmi tevékenységet folytató nagybefektetőknek és üzletembereknek az amerikai valutában kell megtakarítaniuk és/vagy finanszírozniuk magukat.
Az Eurodollár eredete
Az eurodollár kifejezés eredete nem az euróhoz, hanem a hidegháborúhoz kapcsolódik. A második világháború után dollárbetéteket kezdtek el lekötni az európai bankokban, elsősorban kínai és szovjet befektetők részéről.
Ezek az üzletemberek olyan stabil valutában akartak megtakarítani, mint az észak-amerikai. Attól tartottak azonban, hogy az amerikai bankrendszerben lévő számláikat elkobozzák. Ez megtorlásul a kormányaik ellenséges fellépéseiért, mint például a Szovjetunió 1956-os megszállása Magyarország ellen.
Eurodollár határidős szerződések
Az euródollár határidős ügyletekkel a Chicago Mercantile Exchange-en (CME) kereskednek. Ezek olyan tranzakciók, ahol a bankok ma határozzák meg egy későbbi időszakban folyósított hitel kamatait.
Meg kell jegyezni, hogy az eurodollár határidős ügyletek értékes eszközt jelentenek a befektetők számára, mivel lehetővé teszik számukra, hogy megvédjék magukat a kamatlábak változásaitól.
Nézzük például a 10 000 dolláros euródollár határidős szerződés esetét. Tegyük fel, hogy a havi kamat ma januárban 0,8%, és egy áprilisban folyósított hitel esetében 1%-os kamatról van szó.
Ha három hónap alatt 1% fölé szökik a kamat, akkor az adós olcsóbban szerezte meg a finanszírozást. Ha azonban a kamatláb 1% alá csökken, a vállalkozás nyereséges lesz a hitelező számára, mert több kamatot kap.